Naplóm versben

Nemes Nagy Ágnes: Vasárnap Ünneplőben jár a város egy kis vékony fény után, őszi, langyos, szép vasárnap, szép vasárnap délután. Résen át a fény behullik: menni: merre? Várni: mért? – Régi képünk elfakulva sír egy csöppnyi kárminért. Régi képen violák közt borvörösben űl a lány. – Violától illatozva rámzuhant a hűs magány. Perg az óra…. Tovább »

Gellért Oszkár: Fonák Mondd, gondoltál-e már rá, mikor hideg szobádban napi munkád végeztével fáradtan s fázva aludni vetkezel, s reggelre kelve kesztyűd, s kabátod, s inged, s harisnyád mind úgy látod heverni kifordítottan, ahogyan lehánytad ruháidat magadról álmos kezekkel az este: hogy akkor egyszer az Isten is így készült lepihenni talán a ködös űrben, kieszelvén… Tovább »

Lackfi János: Véletlen csomizom a ruciba a habtestem tinibugyi gumija bemélyedten kukisali parival az étrendem szoli moci tekila az én trendem koviubi pörivel a kedvencem lekipali csokival jaj vétkeztem fusizik a fatim is a műhelyben vegyigyümi üviben a sparhelten depizik a szaniban a mutterchen dobi cigi dugiba a farzsebben könyi szivi nehari ha tévedtem lityi-lötyi… Tovább »

Váci Mihály: Százezer út Én mindig másként gondolom, amit elém kínál a lét. Ha rádnézek is – álmodom egy velünk történő mesét. Ha azt mondanám: – Jó, igen. Ne vedd komolyan, el ne hidd: – másodpercenként a szívem igent biccent és nemet int. Mert én magam is szüntelen más vagyok, mint aki vagyok, – sem… Tovább »

Szabó Magda: Az ősz Ilyenkor már csak a felleg kövér, meg az eső, mely bő kontyát kibontja, ám apad a víz a rakpart kövén, s a hegyek és fák sorvadnak naponta. Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt sovány a város, olyan egyszerű lett: nyurgább a kémény, horpaszak a házak, hajnal s alkony közt a… Tovább »

Ma egy fiatal poéta tollából hoztam egy magányos verset. Lengyel Norbert Gyere, gyere már!!! Tágra nyílt szemmel mikor kerestelek, áhítattal várva a percet, gyere, gyere már!!! Éjszakákon át felriadva, párnám szorosan szorítva imádkoztam. Gyere, gyere már!!! Üres napok, az álmatlan éjek után, hetek majd hónapok múltán… hol vagy?! Gyere, gyere már!!! Évek telnek, reménytelen emberélet!… Tovább »

Mert nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Mert sokan sokféleképpen megfogalmazták már azt amit érzek. Sokféleképpen, versben és kifejezőbben, mintha én tenném. Beszéljenek helyettem hát a versek.... Tovább »