<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Naplóm versben</provider_name><provider_url>https://versnaplo.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kedvenc Verseim</author_name><author_url>https://versnaplo.cafeblog.hu/author/kedvenc_verseim/</author_url><title>7. nap</title><html>&lt;em&gt;&lt;strong&gt;Nemes Nagy Ágnes: Vasárnap&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;

Ünneplőben jár a város
egy kis vékony fény után,
őszi, langyos, szép vasárnap,
szép vasárnap délután.

Résen át a fény behullik:
menni: merre? Várni: mért?
– Régi képünk elfakulva
sír egy csöppnyi kárminért.

Régi képen violák közt
borvörösben űl a lány.
– Violától illatozva
rámzuhant a hűs magány.

Perg az óra. Légy se rezzen,
szú se percen. Nincs szavam.
Hosszú lábam lóg az ágyról
lóg az ágyról hangtalan.</html><type>rich</type></oembed>