1.0Naplóm versbenhttps://versnaplo.cafeblog.huKedvenc Verseimhttps://versnaplo.cafeblog.hu/author/kedvenc_verseim/<em><strong>Szabó Magda: Az ősz</strong></em> <em>Ilyenkor már csak a felleg kövér,</em> <em> meg az eső, mely bő kontyát kibontja,</em> <em> ám apad a víz a rakpart kövén,</em> <em> s a hegyek és fák sorvadnak naponta.</em> <em> Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt</em> <em> sovány a város, olyan egyszerű lett:</em> <em> nyurgább a kémény, horpaszak a házak,</em> <em> hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.</em> <em> A tömör levegő is lefogyott, keskeny,</em> <em> hasít és hajlik, mint a penge,</em> <em> a szenvedély nem tombol, csak morog,</em> <em> vackot keres, megbúvik a szívekbe.</em> <em> A vidék is sovány. Diója csörren,</em> <em> a mustja csorran, mégis ösztövér.</em> <em> Benned nézem magam már, mint tükörben,</em> <em> s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.</em> <em> Köd birkózik az ideges szelekkel;</em> <em> meddő az írás. Mégse voltam meddő.</em> <em> Csörög a vers. A termésem kinek kell?</em> <em> Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.</em> <em> Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?</em> <em> Kopár a hegy, vetkőzik a faág.</em> <em> A visszhang sem volt sosem ismerős,</em> <em> mért volna ismerős a némaság?</em> <a href="https://versnaplo.cafeblog.hu/files/2014/09/images.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-9" src="https://versnaplo.cafeblog.hu/files/2014/09/images.jpg" alt="images" width="293" height="172" /></a>rich