Gellért Oszkár: Fonák
Mondd, gondoltál-e már rá,
mikor hideg szobádban
napi munkád végeztével
fáradtan s fázva
aludni vetkezel,s reggelre kelve kesztyűd,
s kabátod, s inged, s harisnyád
mind úgy látod heverni
kifordítottan,
ahogyan lehánytad
ruháidat magadról
álmos kezekkel az este:hogy akkor egyszer az Isten is így
készült lepihenni talán
a ködös űrben,
kieszelvén a teremtést,
s míg fáradtan, s fázva magáról
ledobálta mezét,
neked ember
csak visszájáról vetette oda
egész, fonák világát?